(Majdnem) mindenre felkészítenek a terhesség során. Megmondja a tutit a barátnőd, az anyád, az anyósod, a néni a közértben, a szülészed, a net. Özönlik az információ, az utolsó hónapban azzal kelsz és fekszel, hogy mi kell még a baba kelengyéjébe, hogy mit kenj a hasadra repedésmentesítés gyanánt és fújod a kitoláshoz ajánlott 3/2/5 légzést (arra sem emlékszem, hogy vettem-e egyáltalán levegőt a kitolásnál).

Aztán megszületik, Ő, Mi és az újÉn.

Az eleje nálam teljesen más tudatállapotban telt. Össze voltunk nőve, mikor épp nem, akkor lebillenő fejjel fejtem vagy a megviselt altestem ápolgattam hajszárítóval, különböző kencékkel, esetleg mirelit zöldborsóval. Aztán A. visszament a dolgozóba, a nagyik sem jöttek már naponta meleg kajával. Elkezdődött a mi kis életünk.

Az első néhány hét káoszában talán mindenkinél a levegőzés a legbiztosabb pont. Orvosi utasításra neki és neked, naponta egyszer, de lehet többször is. Ezen a ponton lépsz be a helyi park/játszótér hierarchiájába (legalja: egyedül köröző, mózeskosaras). Az olyan zajos helyeket mint homokozó, mászóka, hinta, messziről kerülöd, mert végre alszik :-) Első gyerekesek így ösztönösen, sőt tudatosan a park nyugodt és üres részei felé tendálnak. Ha nem egyszerre szültél az öt legjobb barátnőddel akkor sanszos, hogy a végtelenített köröket egyedül fogod róni.

a., a csak mozgó kocsiban alszik, megszívtad, de nagyon,

b., alszik, te addig a padon ugyanezt teszed nyitott szemmel, esetleg olvasol vagy telefonálsz.

Nekem ezekben a hetekben esett le, hogy ezt senki nem mondta :-) Hogy mit?

Apa visszamegy dolgozni. Ez nálunk speciel azt jelenti, hogy ő 8-kor el, este 7 körül haza. Újdonsült anyu otthon marad. Ő a világ legboldogabb embere, tehát ciki lenne arról beszélnie, hogy társaságot akar, emberi szót, a régi ruhaméretét, kirakatokat nézegetni, este elmenni a csajokkal borozni/táncolni/moziba, bemenni az utálatos dolgozóba csinosan felöltözve, autót vezetni, tömegközlekedni, agyat dolgoztatni, megint ketten lenni az egyébként imádott gyereke imádott apjával. Sokan nem is gondolják, hogy nem kell gyermekágyi depresszió vagy egyéb lelki eredetű nyavalya az ilyen érzésekhez. Ezek teljesen természetesek. Egyik napról a másikra megváltozik egy ember élete, annak felépítése, ritmusa, társas kapcsolatai.

Sokszor azt érzem, hogy ebben az országban ez nem lehet téma. Ugyanolyan tabu mint a meddőség, a családon belüli erőszak és még sok más. Létezik, de nem beszélünk róla, mert nem illik, kellemetlen. Ilyenkor jönnek azzal, hogy "jó dolgában nem tudja mit csináljon", hogy "ez unatkozik", hogy "kellett ennek gyerek". Kevés a nyitott fül. Persze ilyenkor inkább az történik, hogy az anyukák egymásra licitálva arról mesélnek a játszótéren, hogy mennyire tökéletes a gyerekük, férjük, családjuk, életük...

Hát nagyjából ezekkel az érzésekkel tologattam körbe-körbe a gyereket a parkban. Aztán a hierarchiában egyet lépsz (közeledsz az áhított társaság felé :), mikor a gyereket már be tudod ültetni a hintába. Ilyenkor, ha két hinta van egymás mellett, van némi esély a szomszéddal beszélgetni. Persze ne számíts nagy dolgokra, névről, súlyról, korrol, kakiról, pisiről és alvásról fog szólni. Mindenesetre élmény, hogy olyannal beszélhetsz akivel eddig nem és még nagyobb élmény, hogy pár lakással arrébb sincs kolbászból a kerítés. Ott is van székrekedés, trotty, nemevés, nemalvás, üvöltés üvegvágó hangon :-)

Aztán jó esetben, ha épp nem -20 van és a gyerek ül, meg mászik, jöhet a homokozó. Amennyiben éppen nem szorong szeparációsan vadul, akkor fénysebességgel mászik körbe a homokozóban, esetleg egy lapáttal elücsörög órákig ugyanott. Ha kezdeményező vagy és könnyen ismerkedsz, ilyen nehezített pályán is "szedhetsz fel" új anyupajtikat. Csinálhatod tudatosan is, de akkor illik ugyanabban az időben ugyanazt a játszóteret látogatni. A mi parkunkban van egy "gyűjtőhelye" a frissen felálló, oldalazva lépegető babáknak, én ott szoktam ismerkedni :-) Erre inkább az első gyerekesekkel van lehetőség, mert a hierarchia csúcsán állnak a visszatérő régi motorosok. Ők a tesóbabákat a kezdetektől együtt terelgetik, ismerik egymást a nagyobb gyerek révén.

Babával a kapcsolatok változnak. A gyerektelenek (tisztelet a kivételnek!) elmaradnak, mert nem pálya nekik a jáccón találkozni a homokozó partján ülve. Azt sem értik, hogy miért nem vagy képes a szemükbe nézni mikor beszélgettek, és hogy miért pattansz fel egy mondatuk (ráadásul nem is összetett) alatt háromszor. Na jó, ez sarkos, de nagyon más világ vagytok és ezt kevés barátság éli túl. Óhatatlanul a "te fajtáddal" fogsz barátkozni, mert hasonló a ritmus és a programok.

Én szerencsére könnyen ismerkedem. De sokszor gondolok arra, hogy hányan lehetnek "bezárva önmagukba". Ismerkednének, beszélgetnének, de nem mernek/tudnak. Mert rizikós egy az egyben odalépni valakihez, mit mondjon, hogy kezdje, mi van, ha nem szimpatikus a kiszemelt. 

Na pont ezért szeretnék egy hatalmasra duzzadó anyabandát :-) Ahol természetes, hogy együtt vagyunk, együtt megyünk, megszólítod, megszólítanak, kölcsönadod, kölcsönveszed, megbeszéled, elsírod, kineveted.