közösségi csavarogni jó!

Elmegyünk csobbanni, néhány napig ne is várjatok posztot :-) 

De bőszen kommenteljetek viszont!

Illetve csodáljátok meg az anyacsavarog.hu oldalt, már készül, egyszer ez az egész majd sok-sok új funkcióval oda költözik...

A játszótéren. Hol máshol. Anya kiabál:

"Antivénusz, gyere, indulunk hazaaa!"

Elindultam a hang irányába, mert úgy gondoltam, hogy ha egy kislányt az anyukája Anti Vénusznak nevezett el, akkor azt a kislányt nekem bizony látnom kell. Már el is képzeltem a kicsi Anti Vénuszt, aki pufók, vörös, kapa fogai vannak és Hello Kittys matricával van leragasztva az egyik szeme. Esetleg mindkettő. Bemutatkozik, pösze és kiderül, hogy ő Szabó Antivénusz.

Sejtettem, hogy messze járok az igazságtól, de baromira érdekelt, hogy mit hallottam ennyire félre. Ötször mondta és én ötször értettem ugyanazt. Becserkésztem hát az addigra már lila fejjel üvöltő anyukát és láttam, hogy két gyereke cikázik a bokrok között, de inkább alatt. Két gyerek? Hát akkor talán Anti és Vénusz? Addig álltam ott, míg végre rájöttem, hogy a két bokorugró Vajki és Lédus. Még kellett pár perc, mire megkódfejtettem, hogy Vajk és Léda a két kis anyját szivató genyó, akik  biza' nem akarnak hazamenni.

Előrebocsájtom, hogy az ízlés az egy olyan, amin nem lehet vitatkozni.

Mégis elgondolkoztam, hogy "merte" ezeket a neveket választani és direkt adott-e a gyerekeknek becézhetetlen neveket, hogy aztán -i és -us képzőkkel nyakát szegje az ősmagyar és a görög névnek.

Az egy dolog, hogy az ember a vezetéknevét készen kapja. Nincs apelláta, hogy nem tetszik, túl ilyen vagy túl olyan. Nők esetében, menekülési útvonal lehet egy jól megválasztott férj(név). Persze nem a következő vezetéknevekkel (igen, mielőtt megkérdezitek, a dolgozóban ezekkel a nevekkel én TÉNYLEG találkoztam):

Romolhatatlan

Falábú

Nagyfejű (szerencsére élőben csak vele, de úgy kezdte, hogy röhögjek nyugodtan és egyébként is napokon belül férjhez megy)

Hüvelyes

De mi a helyzet a keresztnevekkel? Hogyan választanak a leendő szülők? Saját játszótéri merítés következik:

1. a nép egyszerűbb gyermeke (Dzsesszika, Anasztézsa, Kájli, Brendon, Rikárdó)

2. biztonsági játékos-konzervatív (Lacika, Gáborka, Katika, Évike. Szigorúan apu és anyu, esetleg a nagyik után, még akkor is becézve, mikor anyu ha szíve után menne, akkora sallert adna, hogy a mászóka adná a párját.) 

3. ultra-konzervatív (Vajk, a hét vezér bármelyike, Emese, Borbála. Bármi, ami elég magyar)

4. értelmiségi-vagány(kodó) (Misi, Miksa, Vince, Zorka, Borka)

5. mainstreamet követő (Bence, Máté, Gergő, Hanna, Emma)

A terhességem hatodik hónapjáig mainstream voltam. Két fiúnév közt ingadoztam. Az egyik harmadik, a másik hetedik volt a toplistán. Aztán egyszercsak átpártoltam az értelmiségi vagánykodók közé. Azért vagánykodó és nem vagány, mert végül szláv nevet kapott, szláv felmenők hiányában. A Milos név régóta tetszett a szememnek és a fülemnek is, de a család persze vadul licitált, hogy Gergő vagy Bence legyen a kiskrapek (a vezetéknév két 'á' hangzója sajnos alaposan szűkítette a kört). Aztán amikor A. is megemésztette úgy két hónap alatt, sőt rájött, hogy tetszik neki, bejelentettük. Persze megkérdezték, hogy lesz-e másik neve, meg hogy hogyan fogjuk hívni/becézni, meg hogy elmentek-e nekünk otthonról. De megtettük. És nem bántuk meg. Ugyan a kórházban hibajavítóval nyalták le az ékezetet az 'o' betűről, a postás Milos első levelének kézbesítőjén a 'k' betűt próbálta meg reménytelenül eltűntetni és a többiek pedig bólogatnak, hogy szép név, de másnap már Milánnak hívják.

Fogja-e szeretni? Tudja-e majd viselni? Nem fogják csúfolni? És ha félrehallják? Annyi kérdés. Pár év múlva válasz is lesz, persze addigra mindenki rájön, hogy mennyire tuti név ez a Milos és toplista harmadik lesz :D

Ismerős, amikor azt mondja a gyerektelen barátnő vagy a nagyi, hogy olyan jó neked, egész nap babázhatsz? Rossz esetben a gyerek apja is meg van arról győződve, hogy anyu egész nap otthon van, ezért evidens, hogy rend, tisztaság és meleg kaja várja. Tudom, a gyerekkel otthon töltött idő=munka vagy szabadidős tevékenység témája lerágott csont, mégis beszéljünk arról, hogyan telik egy teljesen átlagos napunk a 14 hónapossal. 

7:00 ébredés tetszőleges mennyiségű (6-10) alvással töltött óra után

7:00-7:30 napi leltár készítése (játékok átnézése a játékosdobozban ülve és onnan kidobálva, macskák megszámolása farkuknál fogva)

8:00 "Nóri, napközben tedd már át a háromlábú sárga széket a nappaliból a hálóba"- kéréssel, A. elindul dolgozni

8:00-9:00 ketchup, mustár és tartóselem kivételével a hűtő teljes tartalmának felvonultatása. Alma, banán, sajt, felvágott és kifli különböző hőfokon és állaggal, "egyél már valamit" mantrával. Ezzel párhuzamosan ebéd készítése. Neki. Naná.

9:00 ülő-álló-térdelő-fekvő-mászó gyerek pelenkájának és ruházatának cseréje

9:10 konyhaszekrényből tésztaszűrő, narancsfacsaró, fokhagymanyomó, macskakonzerv, sütőpapír módszeres kipakolása (mire ezt mind a helyére teszem, Milos már a fürdőszobában).

9:20 mosógép bekapcsolása, előmosás és 1000 fordulatszám beállítása (persze csupa olyan, amit én soha nem használok)

9:30 "Gyere be a szobába, meginnám a jéggé fagyott kávém maradékát, ránézek a leveleimre, hátha van valami fontos és aztán mehetünk le!"

9:50 Milost beültetem a babakocsiba. Mialatt mellette veszem a cipőmet besz@rik

10:00 Milost megint beültetem a babakocsiba és lemegyünk a parkba

10:00-12:00 a klasszikusok: mászóka, homokozó, hinta

12:00-12:30 villámvásárlás, közben az egyre laposabbakat pislogó gyereknek énekelés, könyörgés, hogy tartson ki hazáig (szitkozódás, hogy holnap korábban indulunk el és haza)

12:30 ebéd

a., ízlik. Adjad! Gyorsabban!

b., ízlene, de olyan későn hoztál haza, hogy beleesem arccal. Milyen hangosan kell üvöltenem, hogy megértsd???

c., mi ez a sz@r?

12:45-14:15 csendespihenő. Ezalatt az ezredszer szétrámolt konyha helyrerakása, mosógép kikapcsolása, kajakészítés. Jellemzően gyors és egészségtelen. Teregetés, kapcsolattartás a külvilággal levelek és telefon formájában. Az ébredés pillanatában szigorúan: hajmosás, wc-re ülés, első falat szájba vétele, mosógép lejár.

14:15-15:15 újabb körök a konyha-fürdő-nappali aranyháromszögben, RókazoknijaKismalacésafarkasokBogyóésbabócaAmajommamája, zene, tánc, opcionálisan ebéd megkezdése, illetve befejezése

15:30-18:30 haverokkal a parkban megint

18:45 annyira elfáradt, hogy nem tudom, az evés vagy a fürdés-e a fontosabb

19:00 A. megérkezik, aznapi hangulatától függően mosolyogva vagy morogva átviszi a háromlábú sárga széket  a nappaliból a hálóba

19:15-20:15 fürdés (mostanában kádba kakilással) és egyéb úri huncutságok, amit még egy kipihent gyerek sem tűrne szó nélkül (körömvágás, fülpucolás)

20:15 "tejbár", záróra, közben A. vacsorát csinál. Helyettem. Nekünk. Nem szeretném tudni, hogy mire gondol közben :-)

21:00-22:00 lakás különböző pontjain elalvás. Próbálnánk beszélgetni, de úgy nehéz, hogy folyton belealszol vagy belealszik a mondat közepébe.

Természetesen a magam és a gyermek védelmében megjegyzem, hogy nem minden nap ilyen. Vannak sokkal ilyenebbek is :-)

Időnként belegondolok, hogy mit rontok el és ez még hány évig lesz így, de a nap végén mégis jót röhögök, mikor rájövök, hogy a sárga széket nem is én vittem át a hálóba. Pedig teljesen meg voltam róla győződve :D

Tegnap Kisfőnökkel úgy döntöttünk, hogy ma nem a homokozóban pörkölődünk, hanem áztatunk. Ennek megfelelően felkerekedtünk és meg sem álltunk a Margitszigetig. Neeeeeem a Palára mentünk, de nem ám, hanem a Sportuszodába. Belépőket árulnak mindenféle kombinációban (futó, úszó, napozó, kísérő, néző), sajnos semmilyen anyubelépő nincs, így a hagyományos 1800.-as felnőttel mentünk be. 

A pénztártól való távozás után kellemes meglepetések sorozata kezdődött. Nem kellett végig agilityzni lépcsők és forgóemberbeengedők egész során, hanem a művészbejárón mehettünk be. Az ott álló biztonsági bácsi - láthatóan nem először - nagyra tárt két ajtót is, sőt még a szekeret is segített megemelni. Mindezt mosolyogva és teljesen magától értetődően. A bejáratnál van két gyerekmedence, finom pisimeleg vízzel, mindkettő 80 centis és mintha még a vizet is cserélnék napközben. Körben sok-sok fű, fa, árnyék. Az úszóovisok ki-be mint több zsák bolha, de minden vadulási kísérletnél beüvöltött Józsi bácsi, így mi is nyugodtan bementünk. Bátortalanok ücsöröghetnek a medence lépcsőjén, vagányok anyun hullámlovagolhatnak.

Az ovisok egyébként baromi helyesek voltak, körbeülték Milost, simogatták, csikizték, adtak rá úszószemüveget (én meg közben próbáltam nem arra gondolni, hogy nyakig ovispisiben hűsölök).

Babakaja melegítésből is ötösre vizsgáztak. A büfés, miután mondta, hogy nincs mikrója, elvitte a konyhába a cuccot. 

Kifelé az őr megint segített, még csak azt kerestem, hogy hol jöttünk be, ő már nyitotta az ajtót. Meg a Cseh Lacival is találkoztunk.

Ma nem futja hosszabb posztra, gyerek kidőlt, de én is.

Viszont a kakk kiutat talál a Rossmannos úszópelenkából :-) Milyet vegyek?

Hajós Alfréd Sportuszoda 5/5

update: 15:00 után 1300.-ért mérik a bejutást, 10 alkalmas bérlet 15:00 után 10800.-

Kispetrivel hajadon korunkban sokat jártuk az éjszakát. Nem igényelt a dolog különösebb szervezést, tudtuk, hogy ha péntek és/vagy szombat, akkor megyünk. Talán a ruha kiválasztása jelentette a legkomolyabb problémát. Ó kérem, a régi szép gondtalan kamaszévek. Bár a szüleink valószínűleg rommá aggódták magukat :-) Ezt Kispetri majd jól visszakapja a lányától pár év múlva, bezzeg nekem fiam van, no para :-)

Kispetrivel a gyerekek születése óta másodszor mozdultunk ki (ez elég vénasszonyos kifejezés, nem?) szombat este. Hogy mi változott a 15 évvel ezelőttiekhez (és a gyerektelen évekhez) képest?

Már hétfőn megbeszéltük, hogy a szombat éjszaka a miénk. Ettől kezdve a hét minden napján biztosítottuk egymást arról, hogy kedvünk nem lankad, a család támogat és a gyerek nem fogzik/fosik/lázas. Bár Kispetrinek beállt a nyaka, én pedig dupla presszót ittam este 7-kor, csak összejött.

Naívan gondoltam én, hogy Milos utolsó esti "tankolása" után ágyba be, A. hideg sörrel tévé elé le, anya ajtón ki. Azzal viszont nem számoltam, hogy a Kisfőnök, ha nem kerül a megszokott időben ágyba, képes akár este 11-ig róni négykézláb a köröket (ágyban visít, ezért A. ilyenkor hagyja kicsit rodeózni). Így történt, hogy kisfiam Kispetrit 21.30-kor vigyorogva köszöntötte, én pedig rettegtem, hogy mire hazaérek megint, esetleg még ébren lesz.

A ruha projekt nem járt olyan őrjöngéssel mint anno (domini :-) Olyan hálát éreztem, hogy nem a játszóterezős menetfelszerelést kell felvenni, hogy az első verziónál maradtam (mármint nem a 20. átöltözés után, hanem egyből). A cucc átment a minőségi szűrőn is, nem repedt szét rajtam, a vállán nem találtam "odanyalást" és a hasam táján sem cipőnyomokat.

Így történt, hogy elindultunk a Hely felé. Élveztük a sétát kismotor, kiskéz, babakocsi és gyerekcipelés nélkül. Megbeszéltük, hogy mit iszunk, milyen számot kérünk a dj-től, ott lesz-e a Józsi, és hogy milyen színű ez a körömlakk. Aha, persze. Szóval, hogy mi van a munkahalyen, mit esznek a gyerekek a Bogyó és babócán és az Anna, Peti, Gergőn, hogy mennyit kell tornázni a babahájas has eltűntetéséért, miben alszik a gyerek ebben a dögmelegben és gondolná-e az éppen szembejövő, hogy anyukák vagyunk (értsd: 30-nak látszunk vagy 70-nek).

Úrinő módjára kizárólag rosét és roséfröccsöt vettünk magunkhoz az este folyamán és még táncoltunk is. Igaz, hogy a közönség az első taktusnál visított a gyönyörtől, mi meg a szám végén még azt sem tudtuk, hogy milyen nyelven énekelnek, de azért próbáltunk vegyülni :-) Aztán Kispetrit egy elég részeg fiú pusztán udvariasságból asszonyomnak szólította és Kispetri ezen hüledezett az este hátralevő részében (ja, azt is megkérdezte, hogy melyik bolygóról jött. Ennyire azért nem néztünk ki szarul).

Hajnali 2 körül Kispetri - aki jól lepasszolta éjszakára nagyinak mégkisebbPetrit - még erősködött, hogy menjünk át a Másik Helyre, de kiszámoltam kéz-és lábujjaimon a további, alvással tölthető órák számát, majd körberöhögtem. Régen az anyám állt az ajtóban reggelente, hogy "aki éjjel legény...", most az ágyából apja által korábban kiemelt kishapsi vert fejbe a Kismalac és a farkasok keménykönyvével.

Mindenesetre ez a rendezvény nem jöhetett volna létre ha nincs A., aki reggel elvitte a gyereket kismalacostul a parkba.

Talán péntekre ki is pihenem magam (és akkor mehetünk megint. de komolyan.)

So if by the time the bar closes
And you feel like falling down
I'll carry you home tonight

Sokan mondják, hogy a terhesség a legcsodálatosabb állapot. Én a hetedik hónaptól minden nap azt éreztem, hogy ez a mondat egy férfi/gyermekvállalás előtt álló nő/kismamaruha készítő száján csúszhatott csak ki.

A teljesség igénye nélkül:

-az ízületeket lazító hormon termelődése miatt baromira fájtak a kezeim és az ujjaim (a baromira _tényleg_ nem fejezi ki, hogy mennyire),

-úgy horkoltam, hogy még én is felébredtem rá (a férjem kérésére a patikába hordtam a teljes keresetemet légzéskönnyítő orrtapaszért),

-az albérlő kényelmesen elhelyezkedett az ülőidegemet nyomva, ami csípőtől bokáig hatalmas "villámlásokat", lábzsibbadást és érzéskiesést okozott. Ez volt a legnagyobb szívás, mert féltem, hogy ha mindkét lábamban történik egyszerre, hason fogok libikókázni a Moszkván amig egy jószándékú arrajáró talpra nem állít. Hacsak azt nem hiszi, hogy ez egy ugyanolyan teszt mint a médiát mostanában körbejáró babakocsi+benne síró gyerek otthagyva, és ezt gondolva jól továbbsétál, mer' ő bizony nem nyilatkozik a talpraállításom után a tévébe'.

-az utolsó két hétben szoros emberfogás volt, naponta jártam a Jánosba és ilyenkor cipőt kellett venni. De melyik az a cipő, ami jó egy 37-es elefántlábra és hova tegyem a hasam amig felveszem? Ha ezen mind túljutottam, akkor a Combinon kellett olyan helyet találnom, ahol nem bénítottam meg teljesen a forgalmat a gigantikus hasammal,

-a szülés napjára annyi víz halmozódott fel bennem, hogy abból Guinness rekord gyanús bajai halászlevelet lehetett volna főzni.

Így esett, hogy öt hónappal a szülés után elkezdtem tornázni. Eufémizmus lenne azt mondani, hogy a babahájat ledolgozandó. Az otthon Hangnélkülkibírható Rékára tornázókra mindig is felnéztem. Nekem kell, hogy legyen időpont, hely, társaság. Szóval kötelező jelleg. Így találtam rá a kardioistennő, Péntek Enikőre.

A szemfülesek az alábbi linken megtalálják a sztorimat:

http://tornavideo.hu/zona-sikertortenetek/

Ezt ma azért osztottam meg veletek, mert olyan jó lenne, ha annyian lennénk, hogy Enikő csak nekünk tartana órát :D

Üdv,

anyacsavar(og) Nóri

Az úgy volt, hogy most más anyja csavargott volna, szigorúan gyerekmentesen. A nagy kék közösségi oldal zárt kerületi csoportjában tegnap belekiáltott az éterbe ezügyben. Ami miatt ez az esemény bejegyzést ér az az, hogy ma reggelig vadidegenek voltunk. Soha nem találkoztunk korábban.

Reggel megérkezett a Szőke Kisfiú (továbbiakban Sz.K.), hatalmas kék szemekkel, majd anyukája balra el. A fiúk pillanatok alatt hatalmas kuplerájt csináltak nagyon jól elszórakoztak, később a játszótérre is lementünk. Kölcsöngyerek a kocsijában, Milos a hátamon. Később anya megérkezett, parkozhattunk volna még, de az idő nem engedte, így mindenki ment a saját dolgára.

A délelőttröl azért csak ennyit, mert nem ez a lényeg. Hanem az, hogy az élet ilyen egyszerű is lehetne. Itt van ez az anyuka, lány, nő. Nem akart sokat, csak két lemondott időpont után eljutni a pedikűröshöz. Úgy alakult, hogy senki nem tudott Sz.K.-ra vigyázni. Ahelyett, hogy lemondta volna ismét és borzalmas hangulatban tölti az egész napot, leleményesen megoldotta. Nem hívott bébiszittert, hanem megkérdezte kerületünk azon szegletét, amit az itt lakók egyébként is Falunak hívnak, hogy valaki kilakkozná-e a lábkörmeit. Ja, nem. Hogy lepasszolhatná-e Sz.K.-t 1-2 órára. Utánam még ketten jelentkeztek (na jó, az egyik egy bébiszitter lányka, nyilván nem puszira gondolta).

Ő elég bátor/laza/felelőtlen/nyitott (helyes válasz aláhúzandó) volt, hogy egy idegen anyára bízza a fiát. Bár az ad hoc szerzett bébisintér ugyanúgy vadidegen lett volna, de legalább sokba kerül. Itt kérdezném meg, miért gondoljuk, hogy ami sokba kerül az feltétlen jobb is? :-). Én pedig ugyancsak elég bátor/laza/felelőtlen/nyitott voltam, hogy elvállaljam.

Mi van, ha eltűnök a gyerekkel? És ha kiveszem az egyik veséjét? És ha a velem töltött időben leesik, eltöri, megüti? És ha az anya soha többet nem jön érte (hogy ne csak azért izguljunk, a bébiszityópótlék elrabolja-e :-)?

Ha minden szörnyűséget megnézek az esti Rémhíradóban, gondolhatom, hogy a világ egy szar hely. Bezárkózhatok a lakásba, mert ott nem jön mutogatós, erőszaktevő, zsebes, részeg, gyorshajtó. De miért ne éljünk bátrabban? Főleg amig nincs személyes rossz tapasztalatunk?

Ő eljutott a pedikűröshöz, nekem jólesett, hogy tudtam neki segíteni. Mostantól biztosan fogunk együtt játszóterezni, sőt talán még kölcsöngyerek projektek is lesznek, ha szükséges. Szóval azt hiszem ezen a main mindenki nyert.

Még mindig úgy gondoljátok, hogy nincs értelme a drótanyákból offline közösséget szervezni? Látom ám, hogy olvastok, néztek, figyeltek, visszatértek időnként. Hát szóljatok hozzám.

Terveztem egy honlapot ennek az egésznek, programokkal, lehetőségekkel, szívességbankkal. Még nincs beélesítve. Rajtatok, rajtunk múlik, hogy mi lesz a sorsa :-)

(Majdnem) mindenre felkészítenek a terhesség során. Megmondja a tutit a barátnőd, az anyád, az anyósod, a néni a közértben, a szülészed, a net. Özönlik az információ, az utolsó hónapban azzal kelsz és fekszel, hogy mi kell még a baba kelengyéjébe, hogy mit kenj a hasadra repedésmentesítés gyanánt és fújod a kitoláshoz ajánlott 3/2/5 légzést (arra sem emlékszem, hogy vettem-e egyáltalán levegőt a kitolásnál).

Aztán megszületik, Ő, Mi és az újÉn.

Az eleje nálam teljesen más tudatállapotban telt. Össze voltunk nőve, mikor épp nem, akkor lebillenő fejjel fejtem vagy a megviselt altestem ápolgattam hajszárítóval, különböző kencékkel, esetleg mirelit zöldborsóval. Aztán A. visszament a dolgozóba, a nagyik sem jöttek már naponta meleg kajával. Elkezdődött a mi kis életünk.

Az első néhány hét káoszában talán mindenkinél a levegőzés a legbiztosabb pont. Orvosi utasításra neki és neked, naponta egyszer, de lehet többször is. Ezen a ponton lépsz be a helyi park/játszótér hierarchiájába (legalja: egyedül köröző, mózeskosaras). Az olyan zajos helyeket mint homokozó, mászóka, hinta, messziről kerülöd, mert végre alszik :-) Első gyerekesek így ösztönösen, sőt tudatosan a park nyugodt és üres részei felé tendálnak. Ha nem egyszerre szültél az öt legjobb barátnőddel akkor sanszos, hogy a végtelenített köröket egyedül fogod róni.

a., a csak mozgó kocsiban alszik, megszívtad, de nagyon,

b., alszik, te addig a padon ugyanezt teszed nyitott szemmel, esetleg olvasol vagy telefonálsz.

Nekem ezekben a hetekben esett le, hogy ezt senki nem mondta :-) Hogy mit?

Apa visszamegy dolgozni. Ez nálunk speciel azt jelenti, hogy ő 8-kor el, este 7 körül haza. Újdonsült anyu otthon marad. Ő a világ legboldogabb embere, tehát ciki lenne arról beszélnie, hogy társaságot akar, emberi szót, a régi ruhaméretét, kirakatokat nézegetni, este elmenni a csajokkal borozni/táncolni/moziba, bemenni az utálatos dolgozóba csinosan felöltözve, autót vezetni, tömegközlekedni, agyat dolgoztatni, megint ketten lenni az egyébként imádott gyereke imádott apjával. Sokan nem is gondolják, hogy nem kell gyermekágyi depresszió vagy egyéb lelki eredetű nyavalya az ilyen érzésekhez. Ezek teljesen természetesek. Egyik napról a másikra megváltozik egy ember élete, annak felépítése, ritmusa, társas kapcsolatai.

Sokszor azt érzem, hogy ebben az országban ez nem lehet téma. Ugyanolyan tabu mint a meddőség, a családon belüli erőszak és még sok más. Létezik, de nem beszélünk róla, mert nem illik, kellemetlen. Ilyenkor jönnek azzal, hogy "jó dolgában nem tudja mit csináljon", hogy "ez unatkozik", hogy "kellett ennek gyerek". Kevés a nyitott fül. Persze ilyenkor inkább az történik, hogy az anyukák egymásra licitálva arról mesélnek a játszótéren, hogy mennyire tökéletes a gyerekük, férjük, családjuk, életük...

Hát nagyjából ezekkel az érzésekkel tologattam körbe-körbe a gyereket a parkban. Aztán a hierarchiában egyet lépsz (közeledsz az áhított társaság felé :), mikor a gyereket már be tudod ültetni a hintába. Ilyenkor, ha két hinta van egymás mellett, van némi esély a szomszéddal beszélgetni. Persze ne számíts nagy dolgokra, névről, súlyról, korrol, kakiról, pisiről és alvásról fog szólni. Mindenesetre élmény, hogy olyannal beszélhetsz akivel eddig nem és még nagyobb élmény, hogy pár lakással arrébb sincs kolbászból a kerítés. Ott is van székrekedés, trotty, nemevés, nemalvás, üvöltés üvegvágó hangon :-)

Aztán jó esetben, ha épp nem -20 van és a gyerek ül, meg mászik, jöhet a homokozó. Amennyiben éppen nem szorong szeparációsan vadul, akkor fénysebességgel mászik körbe a homokozóban, esetleg egy lapáttal elücsörög órákig ugyanott. Ha kezdeményező vagy és könnyen ismerkedsz, ilyen nehezített pályán is "szedhetsz fel" új anyupajtikat. Csinálhatod tudatosan is, de akkor illik ugyanabban az időben ugyanazt a játszóteret látogatni. A mi parkunkban van egy "gyűjtőhelye" a frissen felálló, oldalazva lépegető babáknak, én ott szoktam ismerkedni :-) Erre inkább az első gyerekesekkel van lehetőség, mert a hierarchia csúcsán állnak a visszatérő régi motorosok. Ők a tesóbabákat a kezdetektől együtt terelgetik, ismerik egymást a nagyobb gyerek révén.

Babával a kapcsolatok változnak. A gyerektelenek (tisztelet a kivételnek!) elmaradnak, mert nem pálya nekik a jáccón találkozni a homokozó partján ülve. Azt sem értik, hogy miért nem vagy képes a szemükbe nézni mikor beszélgettek, és hogy miért pattansz fel egy mondatuk (ráadásul nem is összetett) alatt háromszor. Na jó, ez sarkos, de nagyon más világ vagytok és ezt kevés barátság éli túl. Óhatatlanul a "te fajtáddal" fogsz barátkozni, mert hasonló a ritmus és a programok.

Én szerencsére könnyen ismerkedem. De sokszor gondolok arra, hogy hányan lehetnek "bezárva önmagukba". Ismerkednének, beszélgetnének, de nem mernek/tudnak. Mert rizikós egy az egyben odalépni valakihez, mit mondjon, hogy kezdje, mi van, ha nem szimpatikus a kiszemelt. 

Na pont ezért szeretnék egy hatalmasra duzzadó anyabandát :-) Ahol természetes, hogy együtt vagyunk, együtt megyünk, megszólítod, megszólítanak, kölcsönadod, kölcsönveszed, megbeszéled, elsírod, kineveted.

'99-től létezett olyan, hogy Mi ketten (hajadon anyacsavar és nőtlen apacsavar). Sok szép és kevésbé emlékezetes év után 2007-ben úgy döntöttünk, hogy jöhet a Mi hárman. De nem jött. Másfél év gyakorlatozás után jeleztem A. felé, hogy ideje lenne egy harmadikat bevonni, ööö... vagyis orvoshoz fordulni. Ő megdöbbenve nézett rám:

"Ezt mi most ennyire komolyan csináljunk? Mert ha igen, akkor odafigyelek, na majd akkor azonnal terhes leszel!"

Így repült el újabb egy év az életünkből, mire A. is rájött, hogy ez nekünk biza komolyan csinálva sem megy. A Budai Meddőségi Centrum víájpi vendégei voltunk jóideig, sokat röhögtünk sírva és sírtunk röhögve. Ez is megér majd egy-két posztot és beszélgetést, ha van rá igény, de nem most.

Mivel számtalan vizsgálat, gyógyszer, vérvétel, ráolvasás, beavatkozás után 2011. áprilisában megszületett kisfiúnk Milos. Ja, ágyban és párnák közt készült...

Aznap

És egy évvel később

Üdv,

anyacsavar(og) Nóri

Ezt a blogot azért hívom itt most életre, mert önző vagyok és szeretnék egy jópofa, hangos és aktív társaságot magam köré :-) Kíváncsi vagyok, hogy a "drótanyukból" verbuválható-e egy offline, hús-vér közösség.

Tudom, hogy rengeteg fórum van a neten, ahová csatlakozhatnék (tagja is vagyok egynek), de én ki akarom kapcsolni a számítógépet (persze csak miután megbeszéltük, hogy hol és hánykor :). Olyan anyukákat keresek (az én kisfiam áprilisban múlt egy éves), akikkel - ahogy a blog címe is mondja - csavaroghatnánk Budapesten. Gyerekekkel felfedezhetnénk a város jobb játszótereit, mehetnénk állatkertbe, uszodába, piknikezhetnénk úton-útfélen, rendezhetnénk börzét, zsúrt. Aztán a gyerekeket "lepasszolva" lehetnénk olyan csajok mint régen. Este, csinosan, babakocsi és kismotor nélkül is bevehetnénk a várost. Jöhetnének a borbárok, kávézók, urambocsá' egy kis tánc. Vagy csak egy közös vacsora, esetleg masszázs és mozi.

Rengeteg tervem és ötletem van! Jó lenne veletek... Együtt...

Ki tart velem?

Üdvözöl,

anyacsavar(og) Nóri