Kispetrivel hajadon korunkban sokat jártuk az éjszakát. Nem igényelt a dolog különösebb szervezést, tudtuk, hogy ha péntek és/vagy szombat, akkor megyünk. Talán a ruha kiválasztása jelentette a legkomolyabb problémát. Ó kérem, a régi szép gondtalan kamaszévek. Bár a szüleink valószínűleg rommá aggódták magukat :-) Ezt Kispetri majd jól visszakapja a lányától pár év múlva, bezzeg nekem fiam van, no para :-)

Kispetrivel a gyerekek születése óta másodszor mozdultunk ki (ez elég vénasszonyos kifejezés, nem?) szombat este. Hogy mi változott a 15 évvel ezelőttiekhez (és a gyerektelen évekhez) képest?

Már hétfőn megbeszéltük, hogy a szombat éjszaka a miénk. Ettől kezdve a hét minden napján biztosítottuk egymást arról, hogy kedvünk nem lankad, a család támogat és a gyerek nem fogzik/fosik/lázas. Bár Kispetrinek beállt a nyaka, én pedig dupla presszót ittam este 7-kor, csak összejött.

Naívan gondoltam én, hogy Milos utolsó esti "tankolása" után ágyba be, A. hideg sörrel tévé elé le, anya ajtón ki. Azzal viszont nem számoltam, hogy a Kisfőnök, ha nem kerül a megszokott időben ágyba, képes akár este 11-ig róni négykézláb a köröket (ágyban visít, ezért A. ilyenkor hagyja kicsit rodeózni). Így történt, hogy kisfiam Kispetrit 21.30-kor vigyorogva köszöntötte, én pedig rettegtem, hogy mire hazaérek megint, esetleg még ébren lesz.

A ruha projekt nem járt olyan őrjöngéssel mint anno (domini :-) Olyan hálát éreztem, hogy nem a játszóterezős menetfelszerelést kell felvenni, hogy az első verziónál maradtam (mármint nem a 20. átöltözés után, hanem egyből). A cucc átment a minőségi szűrőn is, nem repedt szét rajtam, a vállán nem találtam "odanyalást" és a hasam táján sem cipőnyomokat.

Így történt, hogy elindultunk a Hely felé. Élveztük a sétát kismotor, kiskéz, babakocsi és gyerekcipelés nélkül. Megbeszéltük, hogy mit iszunk, milyen számot kérünk a dj-től, ott lesz-e a Józsi, és hogy milyen színű ez a körömlakk. Aha, persze. Szóval, hogy mi van a munkahalyen, mit esznek a gyerekek a Bogyó és babócán és az Anna, Peti, Gergőn, hogy mennyit kell tornázni a babahájas has eltűntetéséért, miben alszik a gyerek ebben a dögmelegben és gondolná-e az éppen szembejövő, hogy anyukák vagyunk (értsd: 30-nak látszunk vagy 70-nek).

Úrinő módjára kizárólag rosét és roséfröccsöt vettünk magunkhoz az este folyamán és még táncoltunk is. Igaz, hogy a közönség az első taktusnál visított a gyönyörtől, mi meg a szám végén még azt sem tudtuk, hogy milyen nyelven énekelnek, de azért próbáltunk vegyülni :-) Aztán Kispetrit egy elég részeg fiú pusztán udvariasságból asszonyomnak szólította és Kispetri ezen hüledezett az este hátralevő részében (ja, azt is megkérdezte, hogy melyik bolygóról jött. Ennyire azért nem néztünk ki szarul).

Hajnali 2 körül Kispetri - aki jól lepasszolta éjszakára nagyinak mégkisebbPetrit - még erősködött, hogy menjünk át a Másik Helyre, de kiszámoltam kéz-és lábujjaimon a további, alvással tölthető órák számát, majd körberöhögtem. Régen az anyám állt az ajtóban reggelente, hogy "aki éjjel legény...", most az ágyából apja által korábban kiemelt kishapsi vert fejbe a Kismalac és a farkasok keménykönyvével.

Mindenesetre ez a rendezvény nem jöhetett volna létre ha nincs A., aki reggel elvitte a gyereket kismalacostul a parkba.

Talán péntekre ki is pihenem magam (és akkor mehetünk megint. de komolyan.)

So if by the time the bar closes
And you feel like falling down
I'll carry you home tonight